Nagykarácsony rövid története

Nagykarácsony őslakóiról tárgyi és írott emlékek elenyésző számban maradtak ránk.

A község története a Magyarországon megtelepedett kunok történetéhez kapcsolódik. A rideg, vad életformához szokott népnek idegen volt a békesség, melyet a keresztény tanok hirdettek. Ragaszkodtak a pogánysághoz. Ezért őket a nagyurak ellenségesen fogadták. A csaták, a külső és belső ellenségeskedés a kunokat kivonulásra késztette a területről.

A tatárdúlás után IV. Béla ismét behívta és letelepítette a kunokat. Uralkodása alatt megtörtént azok megkereszteltetése is. A kunok 7 nemzetsége 7 kun székké szerveződött. Szállásokon telepedtek le. Egy részük Előszállás, Karácsonyszállás és Perkáta térségében lelt új hazára. A legeltető, pásztorkodók, állattenyésztéssel foglalkozó nomádokra jellemző életmódot két évszázadon át űzték.

Nagykarácsony történelme ezután azonos Magyarországéval. Törökdúlás, rombolás, újrakezdés sorozata jellemzi.

Az 1702-es összeírás szerint Karatsonzallas, mint falu szerepel. Az ősi település - a Szőlőhegy - házai fonott falból és sárból épültek. A kiépítetlen út egyik oldalán megépült tipikus falusi házak szalagtelkes falu képét mutatják.

Ebben az időben hazánkban kisebb cisztercita kolostorok épültek. Így az 1750-es évek táján Előszálláson is kis kápolna épült. Az 1800-as évektől a rend már a Zirci Apátság szervezetében működött. Szerzetesek lettek a jószágkormányzók. A rend birtoka 46 ezer katasztrális hold volt. Ennek legnagyobb része Előszállás, Karácsonyszállás területén volt.

Marhapásztorok, summások, cselédek építették az első tanyákat. Őszutón a rideg marhanyájakat áthozták a Dunán és Előszállás környékén legeltették egészen karácsonyig. Ekkor Karácsonyszálláson - Nagykarácsonyban - összegyűltek és ünnepeltek. Az uradalmi intéző felügyelt, hogy eleget tesznek-e vallási kötelezettségüknek. Erre az apát külön rendeletet hozott. Máig is élő népszokást hagytak ránk a "pásztorozást". Szent György napján indultak tovább Györgyszállásra.

A "szállások" hivatalosan 1953-ban ilyen néven megszűntek. A valamikori summások Heves megyéből a jó termőföldjéről híres Nagykarácsonyba települtek. Így a Szőlőhegy után - az úgynevezett pusztán - az őslakosok és az idetelepültek egy szép falut hoztak létre.

Ekkor dőlt el a keresztség. Így lett a kis falu neve: Nagykarácsony.